Ha a géped csatlakozik egy helyi hálózathoz, akkor lehetőség van arra, hogy egy másik gépről, TFTP segítségével bootolj. Ha egy másik gépről szeretnéd elindítani a telepítési rendszert, a boot fájlokat az adott gépen meghatározott helyekre kell elhelyezni, és a gépet úgy kell konfigurálni, hogy támogassa a saját géped bootolását.
Be kell állítanod egy TFTP szervert, és sok gép esetében egy DHCP szervert, vagy RARP szervert, vagy BOOTP szervert.
A Reverse Address Resolution Protocol (RARP) egy módja annak, hogy megmondd a kliensnek, milyen IP-címet használjon. Egy másik mód a BOOTP protokoll használata. A BOOTP egy IP protokoll, amely tájékoztatja a számítógépet az IP-címéről és arról, hogy a hálózaton hol találja meg a boot képet. A DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) egy rugalmasabb, visszafelé kompatibilis kiterjesztése a BOOTP-nek. Egyes rendszerek csak DHCP-n keresztül konfigurálhatók.
Az egyszerű fájlátviteli protokollt (TFTP) használják a boot kép kiszolgálására a kliensnek. Elméletileg bármilyen szerver, bármilyen platformon, amely megvalósítja ezeket a protokollokat, használható. Az ebben a részben található példákhoz SunOS 4.x, SunOS 5.x (ismertebb nevén Solaris) és GNU/Linux parancsokat fogunk megadni.
A RARP beállításához ismerned kell a telepítendő kliens számítógépek Ethernet címét (más néven MAC cím). Ha nem tudod ezt az információt, indítsd el a számítógépet „Rescue” (vész) módban, és használd az ip addr show dev eth0 parancsot.
Egy RARP szerver rendszeren, amely Linux kernelt vagy Solaris/SunOS-t használ, az rarpd programot használod. Biztosítanod kell, hogy a kliens Ethernet hardvercíme szerepeljen az „ethers” adatbázisban (akár az /etc/ethers fájlban, akár NIS/NIS+ segítségével) és a „hosts” adatbázisban. Ezután el kell indítanod a RARP démont. A legtöbb Linux rendszeren és SunOS 5-ön (Solaris 2) a parancs (rootként): /usr/sbin/rarpd -a, néhány más Linux rendszeren /usr/sbin/in.rarpd -a, vagy SunOS 4-en (Solaris 1) /usr/etc/rarpd -a.
Egy ingyenes DHCP szerver szoftver az ISC dhcpd. Debian GNU/Linux rendszeren a isc-dhcp-server csomagot ajánljuk. Itt egy példa konfigurációs fájl (lásd /etc/dhcp/dhcpd.conf):
option domain-name "example.com";
option domain-name-servers ns1.example.com;
option subnet-mask 255.255.255.0;
default-lease-time 600;
max-lease-time 7200;
server-name "servername";
subnet 192.168.1.0 netmask 255.255.255.0 {
range 192.168.1.200 192.168.1.253;
option routers 192.168.1.1;
}
host clientname {
filename "/tftpboot.img";
server-name "servername";
next-server servername;
hardware ethernet 01:23:45:67:89:AB;
fixed-address 192.168.1.90;
}
Ebben a példában van egy servername szerver, amely elvégzi a DHCP szerver, TFTP szerver és hálózati átjáró minden feladatát. Szinte biztosan módosítanod kell a domain-név opciókat, valamint a szerver nevét és a kliens hardvercímét. A filename opciónak annak a fájlnak a nevét kell megadnod, amelyet TFTP-n keresztül fogsz letölteni.
Miután szerkesztetted a dhcpd konfigurációs fájlt, indítsd újra ezzel a paranccsal: /etc/init.d/isc-dhcp-server restart.
Két BOOTP szerver érhető el GNU/Linux rendszerekhez. Az egyik a CMU bootpd. A másik valójában egy DHCP szerver: az ISC dhcpd. Debian GNU/Linux alatt ezek a bootp és az isc-dhcp-server csomagokban találhatók meg.
A CMU bootpd használatához először ki kell kommentelned (vagy hozzá kell adnod) a megfelelő sort a /etc/inetd.conf fájlban. Debian rendszeren futtathatod az update-inetd --enable bootps parancsot, majd az /etc/init.d/inetd reload parancsot. Ha a BOOTP szervered nem Debianon fut, akkor a kérdéses sor így nézzen ki:
bootps dgram udp wait root /usr/sbin/bootpd bootpd -i -t 120
Most létre kell hoznod egy /etc/bootptab fájlt. Ennek a formátuma hasonló a régi BSD printcap, termcap és disktab fájlokéhoz, ami ismerős, de kissé rejtélyes lehet. További információért nézd meg a bootptab kézikönyv oldalát. A CMU bootpd esetében tudnod kell a kliens hardver (MAC) címét. Itt van egy példa /etc/bootptab fájlra:
client:\ hd=/tftpboot:\ bf=tftpboot.img:\ ip=192.168.1.90:\ sm=255.255.255.0:\ sa=192.168.1.1:\ ha=0123456789AB:
Legalább a „ha” opciót kell megváltoztatnod, amely a kliens hardver címét adja meg. A „bf” opció azt a fájlt jelzi, amelyet a kliensnek TFTP-n keresztül le kell töltenie; további részletekért lásd a 4.4.5. szakasz - Helyezd át a TFTP képeket a megfelelő helyre részt.
Ezzel szemben, a BOOTP beállítása az ISC dhcpd segítségével igazán egyszerű, mivel a BOOTP klienseket a DHCP kliensek egy speciális eseteként kezeli. Néhány architektúra bonyolult konfigurációt igényel a BOOTP-n keresztüli kliens indításhoz. Ha a tiéd is ilyen, olvasd el a 4.4.2. szakasz - DHCP szerver beállítása szakaszt. Ellenkező esetben valószínűleg elég lesz, ha egyszerűen hozzáadod az allow bootp direktívát annak a hálózati alhálózatnak a konfigurációs blokkjához, amelyik a klienst tartalmazza a /etc/dhcp/dhcpd.conf fájlban, majd újraindítod a dhcpd-t a /etc/init.d/isc-dhcp-server restart paranccsal.
Ahhoz, hogy a TFTP szerver készen álljon, először győződj meg róla, hogy a tftpd engedélyezve van.
A tftpd-hpa esetében két módon lehet futtatni a szolgáltatást. A rendszer inetd démonja indíthatja el igény szerint vagy önálló démonként is beállítható. Hogy melyik módszer kerül alkalmazásra, az a csomag telepítésekor választható ki, és a csomag újrakonfigurálásával megváltoztatható.
![]() |
Megjegyzés |
|---|---|
Régebben a TFTP szerverek a |
Minden Debian-ban elérhető in.tftpd alternatíva alapértelmezetten naplózza a TFTP kéréseket a rendszer naplóiba. Néhányuk támogatja a -v argumentumot a részletesség növelésére. Ajánlott ellenőrizni ezeket a naplóüzeneteket, ha boot problémák merülnek fel, mivel ezek jó kiindulópontot jelentenek a hibák okának diagnosztizálásához.
Ezután helyezd el a szükséges TFTP boot képet, amelyet a 4.2.1. szakasz - Hol találhatóak a telepítési fájlok szakaszban találsz, a tftpd boot képek könyvtárába. Lehet, hogy létre kell hoznod egy linket ahhoz a fájlhoz, amelyet a tftpd egy adott kliens indításához fog használni. Sajnos a fájlnevet a TFTP kliens határozza meg, és nincsenek szigorú szabványok rá.